A kisebb-nagyobb kártevők lakásunkban, lakóterünkben vagy más részeken jelentős problémát okozhatnak számunkra. Leggyakoribbak és legnépesebb táborral a különféle ízeltlábúak és rovarok rendelkeznek, de veszélyesség szempontjából kiemelkedőek a rágcsálók is. Különböző fertőzéseket, betegségeket terjesztenek, és szennyezik környezetünket, élelmiszereinket.
Az emberi lakosság és életterek számának növekedésével egyre több kártevővel kell szembenéznünk, hiszen számunkra is előnyösebb környezeti feltételeket jelentenek például a fűtött otthonok és az élelmiszerrel telerakott éléskamrák és raktárak. A legtöbbjük rohamléptekben képes szaporodni és egyszerre rengeteg utódot létrehozni.
Cikkünkben egy ismertető összesítés található a leggyakoribb és legtöbb gondot okozó kártevőkről.
Ágyi poloska
Az ágyi poloska (Cimex lectularius) apró, 2-7 mm nagyságú rovar. Kis méretének és lapított testének köszönhetően bármilyen kis résben megbújik, áthalad. Ez főként igaz a frissen kikelt példányokra, amik még 1 mm nagyságúak sincsenek. A kifejlett egyedek barnák és finoman szőrösek.
Nagyon könnyen szaporodik, az ivarérett példányok akár 2-3 petét is leraknak egy nap. A peték pedig néhány héten belül kelnek ki, és 1-2 hónap alatt válnak ivaréretté. Sajnos a legtisztábban tartott helyeken is könnyen megjelenhetnek behurcolással, például használt ruhaneművel, bútorral vagy szállodából hazahozva.
Éjjel aktív rovarok, ekkor táplálkoznak, azaz emberi vért szívnak. A fejlett példányok akár 10-30 percig is fogyaszthatják vérünket két naponta. Bár csípése kellemetlen, általában mégsem ébrednek fel rá az emberek. Az arra érzékenyeken viszont másnapra vörös és erősen viszkető csípésfoltok jelennek meg.
Ha egyedszámuk alacsony az adott helyen, ritkán lehet látni élő példány rohangálni. Viszont vannak egyéb jelek, melyek jelenlétükre utalnak. Megjelenhetnek a csípések utáni véres nyomok a lepedőn, ágyneműn, vagy a felületeken, tárgyakon (pl. ágykeret, matrac, polc, fal) ürülékük fekete apró pöttyökként. Mivel fejlődési szakaszukban többször vedlenek, akár ezek maradványai is láthatók lehetnek.
Nagyszámú kolónia megtelepedésekor akár elhullott tetemet vagy petéket is találhatunk. A peték nagyon aprók, maximum 1 mm-esek, fehér-törtfehér színűek és hosszúkásak. Nagy ritkán érződhet a poloska édeskés szaga.
Házi módszerrel szinte abszolút nem lehet kiirtani őket. Táplálkozásokból kifolyólag az emberekhez kötődnek, a hosszabb idő óta lakatlan, elhanyagolt helyeket el is hagyják.
Bolha
Magyarországon három bolhafaj a leggyakoribb: az emberbolha, a macskabolha és a kutyabolha (Pulex irritans Ctenocephalides felis, C. canis,). Ezeken kívül hazánkban közel 50 egyéb fajta található meg. Apró, néhány mm nagyságú szárnytalan, oldalról lapított rovarok, színük fényes barna és sötétvörös árnyalatokat vesz fel. A bőr átszúrására és a vér szívására módosult szájszervük. Jellegzetességük a testméretükhöz viszonyított hatalmas ugróképességük, amit a hátsó pár ugrólábuknak köszönhetnek.
Petéik szabad szemmel szinte észrevehetetlenek és egy nőstény akár 400-500 darabot is a földre tehet belőlük. A kikelő lárvák szőrös hernyóra emlékeztetnek. Ezek még nem szívnak vért, hanem a földre hullott szerves törmelékeket (pl. hámréteg, szőr) fogyasztják általában a gazdaszervezet fészkében, odújában, otthonában. Meleg időszakban 1-1,5 hónap alatt, míg télen fél év alatt fejlődnek ki teljes mértékben. Háromszor vedlenek, majd bebábozódnak.
Érdekesség, hogy báb formájukban addig tartózkodnak, míg egy gazdatest a közelbe nem ér. Ekkor ugyanis az állat vagy ember lépteinek hangjára képesek mind kikelni és egyből rávetni magukat az áldozatra. Innentől már vérrel táplálkoznak, de rejtett életmódot folytatnak. Vérszívást követően leugranak a testről és sötét helyet keresnek maguknak. Legtöbbször ruhákban, ágyneműkben vagy kárpitokban rejtőzködnek.
Terjedésük a gazdatestek mozgásának köszönhető. Ha valaki vagy valamilyen állat bolhákkal ellepett helyen jár, ott ráugranak a vérszívók, és magával viszi. Leginkább zárt, tisztítatlan, takarítatlan vagy nehezen takarítható terekben tudnak hirtelen elszaporodni. A közlekedési eszközök, színházak, mozik, tantermek székei és a forgalmas helyen lévő padlószőnyegek például kitűnő melegágyak számukra.
Mivel a lárva könnyen táplálkozik és fejlődik poros padlón, padozaton, a legalapvetőbb megelőzési módszer a megfelelő takarítás, illetve a hézagos padlózat javítása. A leghatékonyabb módszer a forró vízzel történő erőteljes lemosás.
Csótány
Lakott terekben az egyik leggyakoribb és legkellemetleneb kártevők a csótányok. Veszélyeztetik élelmiszereinket és egészségünket, mivel baktériumokat és betegségeket terjesztenek. Emellett nagyon kellemetlen szagot eredményeznek. Leginkább konyhákban, éléskamrákban terjednek el, de kedvelik a meleg párás helyeket is mint a fürdőszoba.
Nappal rejtőzködnek, de éjszaka aktívak. Bár általában magányos „farkasok”, azért néha elfordulnak nagyobb kolóniákban is. Az igazán fiatal egyedek még fehérek, de pár óra alatt felvehetik a barna bámely árnyalatát. Teljes kifejlődésükhöz elég mindössze 1-1,5 hét. Átlagos méretük 1,5-3 cm.
Hazánkban leginkább a konyhai csótány (Blatta orientalis) és a tőle kisebb német csótány (Blattella germanica) fajok fordulnak elő. A konyhai csótány gyorsan szaporodik, a szárnytalan nőstény tíz naponta képes 1-1 petetokot lerakni. Egy petetokban 16 darab lárva található meg, amik 1,5-2,5 hónapon át fejlődnek. A felnőtt rovarok sötétbarnák vagy akár feketék, a hideget és a szárazságot a német csótány fajánál jobban bírják, bár alapvetően vízigényesek.
A német csótány egészen világos, szalmasárga színű. A nőstények ugyan rendelkeznek szárnyakkal, de egyik nem sem képes repülni. A konyhai csótányt felülmúlva 1-1 petetokban 30-40 lárva található meg, és 3-4 hét is elegendő kikelésükhöz. Érdekesség, hogy a nőstény a petetokot egész idő alatt magával viszi, nem rakja le. A rovar teljes kifejlődéséhez pár hónap szükséges. Mivel meleg- és vízigényesek, szinte csak lakásokban találhatók meg.
Darázs
A darazsak fekete-sárga csíkos, veszélyes repülő rovarok. Méretük az 1-1,5 cm-től a több cm-ig terjedhet. Többségben fészkekben élnek kolóniákban egy királynővel, akinek mérete sokkal nagyobb és hosszúkásabb a többi kolónia tagétól. Gyorsan szaporodnak, egy nyugodt helyre rakott fészek a nyár végére hatalmassá nőhet és akár 5-6 ezer példányt is tartalmazhat.
Agresszív állatok, főként a fészkük védelme érdekében támadnak. Bár ezt darázscsípésnek hívjuk, a darazsak azonban nem a szájszervükkel, hanem a fullánkjukkal szúrnak. A szúrás alkalmával méreganyag is távozik belőlük, ami az áldozatba kerülve gyulladást okoz. Az átlagembernek is fáj és megduzzad a szúrás helye, később pedig viszket, az arra érzékenyeknél pedig életveszélyes allergiás reakciót válhat ki. Ilyen esetben mindenképpen orvosi segítségre van szükség.
Meleg időben aktívak igazán, olyankor érzik jól magukat. Ezért a globális felmelegedés következtében egyre gyakoribbak. Talán meglepő, de jóval több kórokozót szállít, és ezáltal fertőzőbb, mint a közönséges házilégy. Emiatt kiemelten fontos élelmiszereink megvédése a darazsaktól.
Kisebb-nagyobb darázsfészek bármilyen valamennyire védett felületen előfordulhat, mint például padláson, eresz alatt, csatorna mögött. Ezeket észrevétel után szakszerűen könnyű eltávolítani. Viszont bizonyos darázsfajták befúrják magukat a falba vagy a földbe, és így elrejtőzve akár több focilabda nagyságú fészket is képesek létrehozni. Ezek több száz vagy ezer egyednek adnak otthont, ezért házi irtásuk életveszélyes lehet. Ilyen fajok például a kecskedarázs (Vespula vulgaris) vagy a német darázs (Vespula germanica).
Másik igen veszélyes faja a darazsaknak a lódarázs (Vespa crabro), ami a többi darázstól két-háromszor nagyobb méretű és erősen agresszív. Bár mérge nem erősebb, mint a többi darázsfajé, szúrása jobban fáj, és igen nagy kolónia támadása esetén szintén képesek végzetes kimenetelű szúrásáradatot végezni. Színe esetenként rozsdabarna árnyalatot vesz fel.
Hangya
A cukor kiváló módszer lehet a hangyák otthoni irtására
A hangyák csoportja igen változatos, rengeteg fajtát foglal magában világszerte, és egyedei bárhol megtalálhatók. Hazánkban kb. 80 faja ismert, és a kerti hangya, kis fekete hangya (Lasius niger), házi hangya, fáraóhangya (Monomorium pharaonis) valamint a lóhangya (Camponotus vagus) a leggyakoribbak és legtöbb gondot okozók otthonainkban.
Mivel mindenevők, könnyen táplálékhoz jutnak, gyorsan szaporodnak. Hátrányuk nemcsak a dézsmálás, hiszen képesek fertőzéseket terjeszteni, illetve némely faj csípése kellemetlen is. A megfelelő élelemmel ellátott helyeken egyre többen jelennek meg, hogy ellássák velük a nagy egyedszámú bolyt.
Néhány milliméteres méretüknek köszönhetően bárhol átférnek, a legkisebb résekbe is bevethetik magukat. A fáraóhangyák például gyakran telepednek meg az épület falában a meleg vízvezetékhálózat mentén. Ennél a fajnál akár több száz királynő is található egy kolónián belül. Mindegyik királynő képes több száz pete lerakására, és a peték 5-6 napon belül kikelnek. A lóhangya pedig legtöbbször a házszigetelésekben, fa nyílászárókban, ház körüli fakorhadékokban él.
Rágcsálók
A kártevők közül a rágcsálókkal találkozhatunk leggyakrabban lakott területeinken, mivel már nagyon megszokták az emberek közelségét. Bár nyári időszakban szívesen mozognak kinti szabad területeken, a hideg kezdetekor igyekeznek fedett meleg helyet találni. Ilyenkor vetik be magukat lakásokba, közintézményekbe, ipari létesítményekbe. Képesek a hungarocell szigetelésekben, csővezetékek mentén járatokat fúrni, fészkeket rakni.
Megfelelő körülmények között nagyon rövid időn belül képesek túlszaporodni, ami veszélyt jelent fizikai és biológiai szempontból is. Egyrészt mindent megrágnak, még az elektromos vezetékeket is, amivel akár tűzkárt is okozhatnak. Élelmiszereinket megdézsmálják és bepiszkolják. Minden részükkel szennyeznek, fertőznek (nyál, vizelet, ürülék, szőr), és rengeteg betegséget terjesztenek, mint a szalmonellózis és a fertőző agyvelőgyulladás.
Két kiemelt rágcsálócsoport okozza problémáink nagy részét: az egerek és a patkányok. Az egerek közül leggyakoribbak a mezei egér és a házi egér egyedei. Nagyon fürge, mozgékony állatok, könnyen jutnak be szűk réseken. Gyorsan szaporodnak, mivel 2 hónaposan már ivaréretté válnak, és egyszerre 6-8 utódot hoznak világra. Megfelelő feltételek mellett (élelem, ivóvíz vagy nedves tápanyag, meleg) 1-3 négyzetméter is elegendő számukra. Viszont mivel kíváncsi állat, könnyen csapdába ejthető.
A patkányok közül Magyarországon leginkább a házipatkány vagy vándorpatkány fordul elő. Színük lehet szürke, barna vagy fekete is. Fürge rágcsálók, viszont óvatosabbak, mint az egerek. Először csak keveset eszik egy élelmiszerből, és ha ettől rosszul lesz, azt jelzi a többi egyednek. Éjszaka mozgékonyak, ha nappal láthatók, akkor ott már nagyon elszaporodtak.
3 hónaposan lesznek ivarérettek, és innentől a nőstények akár 6-8-szor is ellhetnek egy évben, alkalmanként 4-10 utódot világra hozva.
