„Egy ádáz küzdelem, véget nem érő harc mely minden háziasszony előtt áll, akit harcba hívnak, hogy szabadítsa meg otthonát a távozni nem akaró betolakodótól, kit ágyi poloska néven ismerünk, ki áldozatának vérével telve napkeltétől gyertyafényig hunyászkodik rejtekhelyén, csakhogy éjfél óráján védtelen alvó zsákmányára támadjon.” – C. L. Marlatt, Az ágyi poloska, 1916
Michael F. Potter
Feljegyzett történelmünk nagy része során, a közönséges ágyi poloska (Cimex lectularius) a háztartásban található rovarok közül mindig is a legutáltabb volt. A fertőzés gyorsan jött, az irtás nehézkes volt és kockázatos mert gyakran épp annyira ártott az embernek, mint a kártevőnek. A 20. század második felében az emberiség némileg fellélegezhetett; a modern irtószereknek köszönhetően az álmatlanságot okozó paraziták száma visszaszorult. Ám az elmúlt években az ágyi poloska ismét felütötte a fejét világszerte. (Boase 2001, Doggett et al. 2004, Potter 2005). Az Egyesült Államokban a városi kártevőirtó szolgáltatók több tucat megbízást kapnak naponta ágyi poloskairtásra. Az irtás kihívásai sokneműek és előre láthatatlan akadályok sokasága nehezíti meg a hatékony munkát. Az ágyi poloskák jelenkori feltámadásának leküzdésében sok tanulságot adhat a múlt. Eme cikk rovartudósoknak és a társadalomnak is segítségül szolgál, történelmi megvilágítást ad, hogy jobban megértsük az ágyi poloskák hatásait és így jobban kezeljük őket.
Az ágyi poloska kártevő eredete
Az ágyi poloska harapása egyidős az emberi írásos történelemmel (Usinger 1966). Szakértők úgy vélik, hogy a kártevő először a denevérek parazitája volt, és ezen denevérekkel egy barlangban élő emberekre vándorolt tovább (Sailer 1952, Usinger és Povolny 1966). Kezdetben az ember és az ágyi poloska viszonya nem volt állandósult, mivel a vándorló emberek nem voltak lakhelyükhöz kötve. Más lett a helyzet miután falvak és városok fejlődtek, és szolgáltak az emberiség fő élettereként. Az ágyi poloska fertőzés könnyebben tudott kialakulni a városok sűrűn lakott környezetében. Több mint 3500 éves archeológiai maradványok között is kimutatták az ágyi poloska jelenlétét, mikor még áldásnak és átoknak is tartották egyben (Panagiotakopulu és Buckland 1999). Pliny írt beszámolókat ágyi poloska tinktúrákról melyek kígyóharapás ellen szolgáltak, a rómaiak pedig ágyi poloskákat égettek, hogy ezzel piócák harapásán lazítsanak. Őseink úgy hitték, hogy az ágyi poloska fogyasztása vörösborral, babbal vagy éppen tojással jótékony hatású sok betegséggel szemben. Egészen a 20. századig voltak gyógyászati célú felhasználásai Európában és Észak-Amerikában. Az American Homeopathic Pharmacopoeia 5. kiadásában (1896) található egy Cimex tinktúra receptje, melyet malária kezelésére használtak (Riley & Johanssen 1938). Ezekkel szemben az ágyi poloska távoltartására Krisztus előtt 400-ban Demokritusz görög filozófus, nyúl vagy szarvasláb ágy mellé helyezését ajánlotta. Mások medvebőr fellógatását, vagy egy tál víz ágy alá helyezését tanácsolták utazáskor (Cowan 1865).
Ahogy a civilizáció terjeszkedett és nőtt a kereskedelem, az ágyi poloska eljutott az egész kontinensre, elérve Olaszországot AD 77-ben és Kínát AD 600-ig. Német és francia nyelvterületre a 11. és 13. századra érkezett meg (Kemper 1936, Usinger 1966). Az ágyban alvók testmelege, valamint a konyhai tűz általi hő kedvezett a kártevőnek és így könnyen elszaporodtak a gazdagok kastélyaiban, valamint a polgárok házaiban. De leginkább a szegények szenvedtek – figyelték meg már a 15. században, amikor rájöttek, hogy a rendszeres és alapos takarítás nem kedvez a poloskának: „Gazdagok és szegények hálószobáit egyaránt ellepik, mégis bajosabb a szegénynek.. Mert nem szaporodik ágyakban, melynek lepedőit és huzatját gyakran cserélik, mint ahogy azt a gazdagoknál teszik” (Aldrovandi 1603).
Ezt a jelenséget modern napjainkban is felfedezhetjük. Bár igaz, hogy az ágyi poloska nem válogatós, mégis ott a legnagyobb a probléma, ahol nincsen pénz szakszerű irtásra. A rászorulók azok, akik sokszor másodkézből kapnak ágy és ruhaneműt, melyek gyakrabban fertőzöttek (Potter et al. 2010)
Angliában először 1583-ban készült róluk feljegyzés (Kemper 1936), majd elterjedt a 17.-18. századra. Felfedező és telepes hajók potyautasaként jutott el az amerikai kontinensre. A kereskedelem segítségével kezdetben a kikötőket lepte el, majd onnan kiindulva hódított teret a szárazföldön (Marlatt 1916). Az Egyesült Államok legutóbbi járványa is hasonló módon indult ki, melyben az első jelentések a késői 1990-es években New York, San Francisco és Miami városaiból erednek.
Az ágyi poloska globális elterjedése nevéből is kikövetkeztethető. A római birodalomban a neve Cimex volt (melynek jelentése poloska), amíg a fajta megnevezés lectularius ágyat vagy heverőt jelent. A korai görög kifejezés coris volt, mely a „harapni” jelentést hordozza magával, eme szóból ered a coriander, azaz a koriander neve. Civilizációnk egyik első fűszerének számít a koriander (cilantro); valószínűleg azért kapta nevét, mert a leveleinek és éretlen magvainak morzsolásakor keletkező illóanyagok által keltett szag emlékeztet az ágyi poloskák által előidézett szagra (Encyclopedia of Spices 2010). Angliában az ágyi poloskát egyszerűen csak „bug” -nak nevezték. A korai spanyol elnevezés chinche volt, spanyol ajkúak a mai napig sokszor chinche- ill. chinche de cama-ként – szó szerint „az ágy poloskája” – emlegetik. Egyéb európai és észak-amerikai eredetű hangzatos nevek többek között az „ágyi tetű”, a „fali tetű”, a „vörös lepel”, valamint a „bíbor tékozló”. Az ágyi poloska valószínűleg nem volt jelen Észak-Amerikában az európai telepesek megjelenése előtt (Kalm, 1748), így az amerikai őshonos nyelvben nem is található kifejezés rá.
Korai poloskairtás
Sok ma is alkalmazott ágyi poloska irtási módszer visszavezethető a korai európai irtók munkájára. A leghíresebbek egyike volt Tiffin és fia Londonból, kik üzletüket 1690-ben alapították azzal a céllal, hogy a nemeseket szabadítsák meg kártevőiktől. Boltjuk felett gázlámpás világította meg eme feliratot:
Mi elzavarjuk a béke megzavaróit. TIFFIN & FIA, Rovarirtók őfelsége szolgálatában.
Felismerve egy járvány eshetőségét Tiffin megjegyezte: „Szerződés szerint végezzük munkánkat, ellenőrizve minden otthont évente. Elővigyázatosságból tesszük ezt, hogy így tiszta és kényelmes maradjon a ház. Mert tudják, a szolgák gyakorta hordanak be poloskát csomagjaikkal” (Cowan 1865). Tiffin említi, hogy a legtöbb poloska az ágyban található, de elővigyázatosságra int: „magára hagyva sokasodnak, majd előjönnek a mennyezet sarkaiból, és betelepszenek bárhova, ahová csak tudnak.” Évszázadokkal később, napjaink kártevőirtó vállalkozói ismét a megelőzés célú ellenőrzések fontosságát hirdetik. A jelenkorban azonban kevés ügyfél hajlandó a megelőzésért fizetni, a fertőzés felfedezése után készek csak cselekedni (potter et al. 2008). Ahogy Tiffin feljegyzései is említik, minél tovább marad rejtve az ágyi poloska fertőzése, annál nagyobb valószínűséggel terjednek át a hálóhelyiségekből más szobákba és életterekbe, így nehezítve az irtást és növelve a költségeket. Hotelekben, társasházakban és egyéb sokszobás építményekben a fertőzés forrása nem mindig azonosítható be mielőtt az tovább terjedne mások lakhelyére. A prevenció mindig egy konstans volt az ágyi poloska irtók krónikáiban, és egyben az egyik legfontosabb lecke is a múlt részéről.
1. ábra – Southall 1730-as ágyi poloska irtó kézikönyvének borítója és címlapja.
Szintén történelmi angol irtó volt John Southall, aki 1730-ban adta ki első irományát a Treatise of Buggs-ot (ábra 1). A 44 oldalas kézikönyv megfigyeléseket és tanácsokat tartalmazott melyek segítségül szolgálhattak egy fertőzés megszüntetéséhez.
Southall szintén a megelőzés pártolója volt és többszörösen figyelmeztetett, hogy az emberek ne engedjenek fertőzött holmikat a házba:
„Mikor új szolgálót fogadsz, alaposan tekintsd meg és ellenőrizd ládáit mielőtt tovább engeded szobáidba, mert veszélyt jelenthet, ha fertőzött háztartásból származik. Ha költözöl, akár új vagy régi házba, vagy ágyneműt, netán bútort vásároltatsz, figyeld, hogy találod-e nyomát poloskának. Ha nem találod a poloskát, de látod annak jelét, légy benne biztos, hogy fertőzött ama portéka. Ha mosdatod szennyesed, ne engedd be a mosónő kosarát tornácodra, mert fertőt hordhat tiszta otthonodba…”
Az ellenőrzések és kezelések megkönnyítésének érdekében Southall egyszerű ágyakat javasolt, melyek könnyen szétszerelhetőek és kevés faanyagot tartalmaznak. (A modern társadalom alvóhelye az ágyi poloskák által fejlődött. További befolyásokat a szerkezetre és külalakra a későbbiekben ecsetelünk.)
Mr. Southall egy jamaicai őshonostól szerzett titkos recept alapján készítette el „Nonpareil Liquor” -jét, mely felettébb hatékony ágyi poloska irtószer hírét járta, ezzel tovább növelve alkotója hírnevét. A receptnek nyoma veszett, de feltételezhető, hogy kvasszia fából készült, ami egy trópusi keményfa mely rovarirtó hatással bír (Busvine 1976).
2. ábra – Sok „csodaszer“ került forgalomba az évszázadok során beleértve a fenti kettőt is a korai 1900-as évekből. Napjainkban is megfigyelhető a csodaszerek feltűnése.
Egy üvegcse ára 2 schilling volt (egy kiadós vacsora ára annak idején) és tartalma elég volt egy akkori átlagos ágy kezelésére. Több más „csodaszer” is forgalomba került az évek során, egészen napjainkig. (ábra 2). Tiffin pragmatikusan állt hozzá ezekhez a szerekhez bár megjegyezte „titkos rovarirtó szerek nem sokat használnak magukban, ugyanis tudni kell, hogy hol és hogyan érdemes alkalmazni” (Cowan 1865). Az ágyi poloska irtás legextrémebb módszereit és tanácsait a 18. századi The Compleant Vermin-Killer-ben (1777) találhatjuk, melyben az olvasóknak azt ajánlják, hogy ágyaik réseit töltsék meg puskaporral és gyújtsák meg azt.
Ágyi poloskák az 1800-as években
Mint korábban említettük, az ágyi poloska jócskán elszaporodott Észak-Amerikában az európai telepesek érkezésével. Riasztóként sokszor szaszafrász fából készítették az ágyakat (melyről úgy vélték, távol tartja a poloskát) és forró vízzel, arzénnal, valamint kénnel kezelték a hézagokat és repedéseket. Kalm (1748) szerint ez csak átmeneti megoldásnak volt jó. A hajók ideális búvóhelyként szolgáltak az ágyi poloskák számára, a vasutak pedig megkönnyítették elterjedését a szárazföldön, ahol eddig még nem találkoztak a kártevővel. A szállodák és fogadók különösen fertőzöttek voltak és vendégeik tudatukon kívül hordták őket egyik helyről a másikra bőröndjeikben és táskáikban. A sokat utazó megtanulta, hogy elhúzza az ágyat a fal mellől és az ágy lábait olajos kannákba tegye. Mások morzsika kivonatot alkalmaztak: „Az ágy leplei közé szórva megóvja az alvót a legádázabb szállodai poloskától is” (Osborne 1896) (3. ábra). Eme módszerek valóban segíthettek a kártevő irtásában, de napjainkban nehéz helyzetben találhatja magát az ember, ha ezeket kívánja alkalmazni.
3. ábra – Egy korai hatásos ellenszer volt a pyrethrum por, avagy morzsika kivonat. Egy közkedvelt márka volt az 1800-as évek közepéig a Keating’s Persian Insect Destroying Powder(bal). Utazók gyakran fújták be vele a lepedőket az applikátorokkal (jobb)
4. ábra
Az 1800-as évek közepére jelentős problémát okozott az ágyi poloska a szegényebb, túlzsúfolt helyeken, ahol a higiéniát hanyagolták. A vagyonos háztartásokban, ahol volt megfelelő munkaerő, megfigyelték, hogy az ágyi poloska kordában tartható alapos takarítással, különös tekintettel az ágyakra. Az ágynemű mosása, az ágyak szétszerelése, a lécek cseréje és a rugók, illesztések, hasadékok forró vizes vagy olajos kezelése mind hatásosnak bizonyult.
Ezen intézkedések további előnye volt, hogy a fertőzéseket hamar észrevették, még mielőtt kezelhetetlenné váltak volna: „A legjobb gyógyír a tisztaság és a folytonos felvigyázat, hogy néhány naponta ellenőrizzük a réseket és illesztéseket, nem bújik-e benne meg a kártevő” (USDA 1875).
A preventív lépések, mint a megfigyelés és ellenőrzés egy sokat ismételt mantrája minden kártevőkezelőnek (4. ábra). Most, hogy ismét növekszik az ágyi poloskák száma, nagy érdekkel figyeljük, hogy társadalmunk képes-e éber lenni a veszéllyel szemben.
Ágyi poloskák az 1900-as években
Az ágyi poloskák egy nagy szaporodási segítséget kaptak a korai 1900-as években, amikor épületgépészeti újdonság lett a központi fűtés. A századfordulóra öntött vas radiátorok ontották a meleget a ház minden szobájába, egy folyamat melyet az 1930-as években még könnyebbé tett az elektromosság és a ventiláció. Amíg az ágyi poloskát eddig valamelyest szezonális járványként ismerték, mostanra 4 évszakos problémává nőtte ki magát (Johnson 1942, Trustees of the British Museum 1973).
Az 1930-as és ’40-es évekre az európai nagyvárosok lakóházainak egyharmadát becsülték fertőzöttnek. London és agglomerációs környezetének 50%-a találkozott valamilyen formában az ágyi poloskával, és akadtak olyan területek, ahol minden épület fertőzött volt valamilyen szinten (Egészségügyi Minisztérium 1934, Hartnack 1939, Harvey 1940). Ez időben az ágyi poloska egy közösségi problémává nőtte ki magát, akárcsak a patkányok.
Egyes esetekben a fertőzés annyira súlyos volt, hogy megfigyelhették, ahogy a rovarok házról házra vonulnak, miközben az ablakokon, ajtókon, falak mentén, csővezetékekben és csatornákon át terjeszkedtek (Matheson 1932, Egészségügyi Minisztérium 1934). Egy hasonló felfedezést tett nemrég egy Cincinatti-i (Ohio) kártevőirtó cég, melyben megfigyelték az ágyi poloskák épületek közti terjedését (E.Hardebeck, személyes kommunikáció).
Ágyi poloska – 1900
Bár szociális státusztól függetlenül támadt a kártevő, mégis a visszamaradott és túlzsúfolt területeken terjedt a leginkább a járvány. Angliában az ágyi poloska egybekelt a nyomornegyed fogalmával, aminek következtében az a hit járta (még néhány egészségügyi tiszt körében is), hogy a kártevőnek szerepe van eme negyedek kialakulásában, mivel csak azok mennek oda lakni, akik tolerálják és bizonyos szintű immunitást szereztek a poloska ellen (Egészségügyi Minisztérium 1934). A nyomornegyedek és az ágyi poloskák közötti összefüggésre C.K. Millard hívta fel a figyelmet 1932-ben az Egészségügyi Tisztek Társasága előtt:
„A nyomornegyedek legnagyobb problémája a túlzsúfoltság, ezt követve kell megemlítenem eme szegénynegyedek kellemetlen velejáróját – az ágyi poloskával fertőzött házat… Nem lenne igazságos teljes mértékben a lakóra hárítani a felelősséget. Nincs kétség, a lakót is terheli súly az ügy kapcsán, és az is igaz, hogy a fertőzött házak lakói sokszor nem a legtisztábbak közül valók, legtöbbször annyira sajnálhatók amennyire hibáztathatók… De emlékeztetnem kell mindenkit arra, mielőtt még idő előtt ítélkezne, hogy ama osztály tagjai közül sokan hozzászoktak a poloska jelenlétéhez, végig kíséri életük nagy részét, így ez a szoros ismeretség közömbösséget szült feléjük.”
Ezek következtében a nyomornegyedek felszámolása és a lakók irányított átköltöztetése új lakhelyekre fontos lépésnek bizonyult az ágyi poloskák elleni harcban Európa-szerte. Millard szerint (1932) „Az ágyi poloskák elleni harc részeként egy teljes propaganda kampány szervezése szükségeltetik, melyben megteremtjük a poloska ellenes tudatot.” A nyomornegyed felszámolása során sokszor égettek ágyi poloskát ábrázoló képmásokat, ezzel befolyásolva a köztudatot (B. Campkin, R. Corea, személyes kommunikáció). Efféle nyilvános megmozdulások kísértetiesen hasonlítanak napjaink poloska ellenes erőfeszítéseire.
Európában szigorú fertőtlenítési eljárásokat vezettek be, hogy lecsökkentsék az emberek általi terjesztés esélyét. Angliában a költöző családokat egy poloska mentesítő állomásra vitték, ahol ruházatukat és ágyneműjüket egy gőzfertőtlenítőben kezelték. Mindeközben bútoraikat és egyéb tulajdonaikat teherautóra pakolták és hidrogén-cianid gázzal kezelték (Egészségügyi Minisztérium 1934). Svédországban sátrakban időztek a házlakók amíg otthonaikat gázosították, több város is fontolóra vette, hogy szállodákat építsen ezen polgárok számára. Némely német főbérlő írásos elismerést kért a beköltözni kívánótól, melyben egy kártevő irtó kijelenti, hogy a költöző előző lakhelyén nem volt nyoma ágyi poloskának (Hartnack 1939). Manapság hasonló elővigyázatos lépésekkel próbálkoznak védekezni az ingatlankezelők, mielőtt kiadják tulajdonukat, bár a bérlők jogai immár védettebbek, mint annak idején voltak. New York városában a bérleti szerződés megkötése előtt a bérlő köteles bemutatni egy kártevőirtói igazolást az előző évről (Buckley 2010).
A skót egészségügyi osztály egy átfogóbb módszert alkalmazott az ágyi poloskák kiirtására. A módszert Glasgow rendszernek nevezik, melyben az újonnan beköltöztetett albérlők képzését vették célba, felvilágosítva azokat a háztáji tisztaság fontosságáról és a kártevők viselkedéséről. Beköltözés után néhány nappal, a közegészségügyi osztály által kiképzett specialisták látogattak el a lakásokba, keresve a poloska nyomait és utasításokat adva esetleges fertőzések elkerülésére. Minden lakást legalább havonta ellenőriztek az első 3 hónapban, hogy megbizonyosodjanak, nincs újrafertőződés és a megelőző lépések is be vannak tartva.
A háború alatt a poloska eljutott az ágyneműkön át sok légitámadás elleni bunkerbe. Az alvó katonák parazitáivá váltak és beköltöztek a barakkokba és a hadi árkokba, ahol megfertőzték az öveket, hátizsákokat, kulacsokat, sisakokat. Matheson (1950) jelentett egy ilyen eseményről az I. Világháborúból: „Az Észak-Afrikai hadjárat során a poloskák behatoltak a katonák sisakjainak parafabélésébe. Mivel a sisakokat egy halomban tárolták esténként, a fertőzés könnyen terjedt tova, a katonák pedig panaszkodtak a tünetek miatt.”
A II. Világháború során az ágyi poloskák jelenléte annyira számottevő volt, hogy morálvesztés veszélye fenyegette az amerikai sereget (ábra 5). A katonák családjai a kongresszusi képviselőiket sürgették egy megoldásért. Meghallgatások után egy átmeneti megoldásként hidrogén-cianiddal gázosították a barakkokat (Whitford 2006; EJ. Gerberg, személyes kommunikáció). Nem sokkal később szabadalmaztatták a DDT-t, melyet biztonságosabb és gazdaságosabb módszernek véltek a hatóságok a fertőzések kezelésére. Nem volt ritka jelenség az ágyi poloska hadihajókon és tengeralattjárókon sem.
A 20. század első felében a civil élet minden aspektusában jelen volt az ágyi poloska. Háztartások és szállodák mellett gyakori volt az öltözők, mosodák, éttermek és bútorboltok fertőzöttsége is. (Hartnack 1939, Mallis 1945). Ahogy Herrick jegyezte meg (1914):
A mosónők által hozott ruhák voltak a házba jutás egyik legfőbb módja a poloskák számára. A szerző többszörösen megfigyelte, hogy a hetente hozott mosott ruha kosaraiban megbújik a nem kívánt betolakodó. Nem egy alkalommal figyelte meg a frissen mosott fehér lepedőn a rovarok jelenlétét. A fertőzés eme forrását folyamatosan figyelni kell.
Színházak esetén néha egész üléssorokat kellett lecserélni. A ruhatárak és az iskolai öltözők is rendszerint meg voltak fertőzve. A közlekedés minden formája, beleértve a vonatokat, buszokat, taxikat és repülőket, be volt poloskásodva, így az utasok akaratukon kívül hordozták őket haza vagy a munkába. Egy 1930-as Stockholmi felmérés eredményeképp, melyben 3000 költöztető autót vizsgáltak meg, a megvizsgált autók 47%-ában találtak ágyi poloskákat. Ezen felmérés intő jel lehet napjaink költöztető cégeinek és raktárainak is. A stockholmit követte egy finnországi felmérés is mely szerint gyakran találtak ágyi poloskákat televíziókban és rádiókban, melyek korábban szervizelve voltak (Markkula and Thittanen 1970).
De talán a legriasztóbb tény az, hogy kórházakban is gyakori volt az ágyi poloska jelenléte. Világszerte találkoznak napjainkban a kártevőirtó cégek az ágyi poloskával kórházakban, nyugdíjas otthonokban, orvosi rendelőkben, dialízis klinikákon, csak úgy, mint kollégiumokban, iskolákban, táborokban, napközikben, börtönökben, könyvtárakban, üzletekben, irodákban, éttermekben, tűzoltó- és rendőrőrsökön, mentőautókban, ravatalozókban – más szóval, mindenhol, ahol már történelmünk során korábban is előfordultak. (Potter et al. 2010). Újdonság a fertőzött területek között a baromfitelepek helyszíne, ahonnét a szállítóládákon keresztül a piacokra és vágóhidakra is elszaporodhat az ágyi poloska (Steelman et al. 2008).
Több módon is próbálták visszaszorítani az ágyi poloska életterét a múltban. A résekkel és vájatokkal teli nehéz faágyakat fémkeretes szerkezetek váltották fel, melyeket a rovar kevésbé favorizált és melyeket könnyebb volt ellenőrizni. Nyomatékosították az ágyi poloskával szemben ellenálló konstrukciók fontosságát is (lásd „Egyéb kezelési módok”). De, ami a legfontosabb, hogy az emberek megelőző lépéseket tettek annak érdekében, hogy az ágyi poloska már ne is juthasson be otthonaikba. Ennek része volt a folyamatos éberség és figyelem, hogy milyen ruhákat kapnak a mosónőtől, hogy milyen állapotban tér vissza a pokróc a nyaralásból és hogy a bőröndökbe költözött-e valami nem kívánt. Az ágyak rendszeres és alapos ellenőrzését tanácsolták, hogy minél hamarabb elcsípjék a kártevőt, ha az mégis bejutott a lakásba. A közismeret belátta, hogy a poloska jelenléte, nem feltétlenül függ össze a hanyag háztartással: „bármennyire is taszító a gondolat, eme rovar a legnagyobb odafigyelés és elővigyázatosság ellenében is utat találhat otthonunkba” (Blair 1911).
Mivel ennyire nehézkes volt a tökéletes prevenció, a háziasszonyok a tavaszi nagytakarítás során küzdöttek meg az ágyi poloskákkal (ábra 6). Az évszak előnye abban rejlett, hogy fűtetlen háztartásokban a poloskák száma alacsonyabb volt a tél végére.
Az alábbi kivonat egy Arkansasi család feljegyzései közül való, akik a korai 1900-as években küzdöttek ágyi poloskákkal: