Egérirtás házilag

A házi egér (Mus musculus) emberhez való kérlelhetetlen ragaszkodása évszázadok óta fennáll. Lakókörnyezetünk közvetlen közelében mindenhol előfordul, globális elterjedése pedig figyelemreméltó: a Homo sapiens után ez a legnagyobb egyedszámú emlősfaj a világon. Szaporodása elképesztően gyors ütemben zajlik: az évente kb. ötször fialó nőstény egy-egy alkalommal 8-10 utódot hoz a világra.

Az egerek látogatása otthonainkban mostanában különösen aktuális, hiszen az ősztől tavaszig terjedő időszakban előszeretettel húzzák meg magukat védelmet nyújtó zárt hajlékainkban, ahol nem utolsó sorban élelmiszer meglétét is remélik. Étrendjüket tekintve nem kifejezetten válogatós teremtmények: alapvetően magvakkal, gabonafélékkel táplálkoznak, de gyakorlatilag mindent megesznek, amit az ember is. Folyadékszükségletük igen csekély, ebből következően remekül eléldegélnek akár csak egy 1-3 méter sugarú mozgáskörletben is. Jellemzően éjszaka aktívak, mikor már csend borult a lakásra, s úgy érzik, zavartalanul tevékenykedhetnek.

Gyanakvó, elővigyázatos állatok, így kifinomult hallásuknak köszönhetően a legkisebb zaj hallatára is sebesen eliszkolnak, a magas frekvenciájú hangokra pedig kimondottan érzékenyek. Az egérfertőzöttség megállapítása viszonylag egyszerű feladat, nem is kell hozzá feltétlenül egeret látnunk: jelenlétükre utalnak többek között éjszakai kaparás, motoszkálás hangjai, rágcsálás nyomok, vizeletük orrfacsaró bűze valamint apró kapszulaformájú ürülékük. Ha a jelek alapján azonosítottuk a problémát, hozzáláthatunk a védekezési stratégiánk megszervezéséhez. Első körben vizsgáljuk meg, milyen nyílásokon, lyukakon juthattak be házunkba a betolakodók s ezeket lehetőség szerint tömjük be, zárjuk el.

Fontos ügyelnünk rá, hogy semmiképp se maradjon hozzáférhető helyen élelmiszer: a legbiztosabb, ha hűtőben illetve zárható tárolóeszközökben tartjuk élelmiszereinket. Ezen alapintézkedések elvégzése után adott a kérdés: és hogyan szabaduljunk meg tőlük? Nyilvánvalóan a legeredményesebb és legkényelmesebb szakavatott kártevőirtókhoz fordulni, ám ha ezt épp nem engedhetjük meg magunknak, akkor se kezdjük el elkeseredésünkben hirdetni a lakásunkat! Számtalan egérelfogási praktika került kifejlesztésre az ember történelmi fejlődése során, az alábbiakban ezek közül tárgyalnánk néhányat, s mire az olvasó a szöveg végére ér, belátása és egyéni preferenciái szerint választhat közülük.

Végy egy macskát s egérgondod tovaszáll!

Egészen az ókori egyiptomi kultúra idejéig visszanyúló módszer az egerek elleni küzdelemben egész egyszerűen bevetni egy macskát. Az ötlet tényleg meglehetősen magától értetődőnek tűnik, ám sikeressége már nem ennyire egyértelmű. Az állandó kiszolgálásnak örvendő, agyondédelgetett, állati mércével luxuskörülmények között felcseperedett cirmosok nem feltétlen fogják vérben forgó szemekkel egérüldözésre a fejüket adni. Egy ideig lehet eljátszadoznak velük, de a vadászösztön hamarjában történő fellángolása gyorsan alább is hagyhat. Mindettől függetlenül ősi ellenségekről van szó, és egy ridegtartásban részesülő kandúr már feltehetően nem sokat cécózna, ha egér jelenlétére gyanakodna környezetében. Fontos aspektusa még a témának, hogy vajon érdemes-e csak egérvadászat céljából macskatartásra vállalkoznunk, avagy eleget tudunk-e tenni majdani macskatulajdonosi kötelezettségeinknek, felelősségünknek?

Undorító, cseppet sem humánus, de hatásos: a ragacs

Magyarországon az egyik legelterjedtebb módszer, amelyet egérfogásra alkalmaznak, a ragasztós kartonlapok kihelyezése. Az eljárás során a szabadforgalomban is kapható egérragacsot nyomják rá egyenletesen eloszlatva egy kartonpapírra, melynek közepére valamilyen csalétket helyeznek (általában dióval, mogyoróval, szalonnával ajánlott próbálkozni, de talán kissé meglepő módon az egerek odavannak például a csokoládéért is). A szerencsétlenül járt egerek, miután nem tudtak ellenállni a csalinak, beleragadnak a ragacsos anyagba s onnantól kezdve nincs kiút számukra, megkezdődik keserves agonizálásuk. Hosszadalmas és fájdalmas folyamat végén múlnak ki, mely során borzasztóan szenvednek, ezt érdemes számításba vennie annak, aki ehhez a módszerhez folyamodna.

Hagyományos egérfogó

Szintén nagy népszerűségnek örvend hazánkban a hagyományos fa egérfogók használata. Ezek működési alapelve igen egyszerű: a csapóajtóval felszerelt ráccsal körülvett falapra csalétket helyezünk, s amint az egér a csalihoz ér, a csapóajtó lecsapódik és agyonüti az egeret. Ezen egérfogók minősége, így hatékonysága azonban gyártónként eltérő. Rengeteg olyan egérfogót is árulnak, melyről az egér vígan leeszegeti a csalétket, aztán persze bosszankodhatunk a kidobott pénz miatt. Aki hasonló elven működő csapdát részesít előnyben, annak érdemes megfontolnia a műanyag, rugós csapdák használatát, ezek hatékonysági foka általában véve meggyőzőbb.

A költséghatékony klasszikus: Cserép-dió kombináció

A köztudatban élő egyik legalapvetőbb és legolcsóbb módszer egy fejjel lefelé fordított virágcserepet kitámasztani egy fél dióval, úgy hogy a dióbél a cserép belseje felé nézzen. Sikeres akció esetén a gyanútlan egér kilöki a cserép alól a diót, majd fogságba esik. Ezután egy kartonlapot a virágcserép alá csúsztatva, felszedhetjük a csapdát, hogy aztán otthonunktól minél messzebb kiengedhessük az egeret.

Élve fogó egércsapda

Manapság egyre több élve fogó egércsapdával is találkozhatunk melyek szerkezetük és kialakításuk szerint igen változatosak. Az egyik legismertebb a típuson belül a varsás egérfogó, mely sok előnye (olcsó, könnyen ellenőrizhető, irtószermentes) mellett egy igen nagy hátránnyal is rendelkezik: a csapdába esett egér gyakran testi épségét nem kímélve, borzasztó állapotban, de kituszkolja magát belőle. Vannak jóval humánusabb csapdák is, melyek garantálják, hogy ha az egér a csapdába kerül, akkor onnan nem jut ki, és emellett bántódása sem esik. Ezek már magasabb árfekvésben mozognak, ellenben kíméletesek és használatuk is nagyon egyszerű.

Borsmentaolajas vattapamacsok

A legbékésebb, legkörnyezetbarátabb módszer: áztassunk borsmentaolajba vattapamacsokat, s a stratégiailag fontos pontokon (az egér feltételezett mozgáskörletében) helyezzük ki őket. Az egerek irtóznak a szagától, s ha tehetik, inkább messziről elkerülik.

Elektromos egérriasztó

Hatékonyságát illetően megoszlanak a vélemények, árát tekintve pedig a legköltségesebb módszerek egyike. A tapasztalatok alapján a már lakásban héderelő önkényes lakásfoglalók ellen kevéssé hatékony, inkább az újabb egerek távoltartását, riasztását szolgálja.