A kártevők nem csak a lakáson belül, de a veteményeseinkben is rengeteg gondot okozhatnak. Előfordul, hogy nem mindig látjuk őket, csupán a pusztításuk nyomaiból következtethetünk a jelenlétükre. Blogbejegyzésünkben a leggyakoribb kerti kártevő rovarokat és állatokat gyűjtöttük össze.
A spanyol csupaszcsiga
A spanyol- vagy barna csupaszcsiga, ahogy az elnevezés is mutatja, nem őshonos faj a Kárpát-medencében. Az első példányokat valamikor az 1900-as évek elején Kaposvár környékén gyűjtötték be, azonban a csekély számuk miatt sokáig egyetlen nyilvántartásban sem szerepeltek.
A változás 1980 tájékán következett be, amikor is egyre többször bukkantak fel a kertekben, majd az ezredfordulós időszakban a Dunántúlon már jelentős károkat hagytak maguk után. A szakemberek szerint valójában két fajról van szó, de a külső jegyeik egyezése miatt csak vizsgálatokkal lehet a különbségeket kimutatni.
A csiga az Ibériai-félszigetről kerülhetett át Magyarországra, illetve a kontinens keleti vidékére. Manapság egész Európában megtalálható, a hidegebb Skandináv országokat is ideértve. Ebből adódóan az élőhelyük igen változatos, szívesen időznek az erdőkben, a láposabb vidékeken vagy a házunk mögötti kiskertben.
Miközben megrágcsálják a veteményesbe ültetett növényeket, ürülékükkel és jellegzetes nyálkájukkal vonják be azokat. Ráadásul a szárak mellett a föld alatti gumókat is kedvelik.
A védekezés ellenük különféle módokon történhet. Sokan egyszerűen csak lesózzák a talált egyedeket, ez viszont cseppet sem állatbarát eljárás. Ha környezetkímélő módon akarunk megszabadulni a kártevőktől, első körben érdemes olyan növényeket ültetni a veteményes köré, amelyek természetes úton riasztják a csigákat.
Ilyen lehet például a begónia, a paradicsom, illetve a feketeribizli. Magyarországon viszonylag kevés az ellenségük, de a békák és gyíkok kimondottan csemegeként tekintenek rájuk.
A földibolha
A földibolha elnevezés némileg csalóka, ezek a kártevők ugyanis a levélbogárfélék közé tartoznak. Legismertebb rokonuk a krumplibogár. Hazánkban több fajuk is él, melyek közös jellemzője, hogy a bolhákhoz hasonlóan ugranak. Általában a káposztákat szeretik, ezért a fajokat is ennek megfelelően nevezték el, fekete káposztabolha, nagy káposztabolha, közép káposztabolha stb.
Áprilisban már számíthatunk a megjelenésükre, a nőstények a földbe petéznek, az első nemzedék pedig már júniusra kifejlődik. A melegebb hónapokban akár több generációt is felnevelhetnek, amelyek a telet falevelek alatt vészelik át.
Mivel viszonylag apró bogarakról van szó, nagyon nehéz észrevenni az egyes példányokat. A káposztákon azonban határozott jeleket hagynak. A fertőzött részeken parányi lyukakat figyelhetünk meg, ami a gyenge palántáknál akár végzetes is lehet. Megáll a növekedésük, elgyengülnek, majd elszáradnak.
A védekezés hasonló keretek között történhet, mint a barna csiga esetén. A földibolhák kifejezetten utálják az olyan erős illatú növényeket, mint a menta és az üröm, de a varádics sem a kedvencük. Utóbbiból főzetet készítve kiváló permet is előállítható, ezekkel általában könnyen távol tudjuk tartani a kártevőket. A fizikai védekezéshez pedig fátyolfóliát alkalmazhatunk, amellyel főleg a fiatal, még fejlődő növényeket óvhatjuk meg.
